Interaktív tábla.
Egy elég sűrűn hallható szóösszetétel, kis túlzással már a csapból is ez folyik.
De mi is tulajdonképpen az interaktív tábla?
Egy kis bemutató a témáról és a különböző eszközökről:
A Wikipédia ezt írja.
Ezen a linken hasznos ismereteket találunk, itt pedig , egy régebbi cikk olvasható, hasznos linkekkel.
Egy hasznos eszközcsalád, amelybe sokféle kialakítású, és gyártmányú berendezés tartozik.
Közös tulajdonságuk, hogy modern taneszközként állnak az iskolák, diákok és pedagógusok szolgálatára, egy újfajta megközelítésben zajló tanítási-tanulási folyamat során.
Újfajta megközelítés:
Előnyök és hátrányok kiindulópontja.
Az Oktatási Minisztérium honlapján található egy lassan két éve íródott cikk a digitális tábla előnyeiről, angol nyelven.
Pozitív gyakorlati tapasztalatok egy iskolából.
Előnyök-hátrányok egy másik megközelítésben.
Egy jól beállított, jól működő interaktív táblával megsegített tanulási-tanítási folyamat (tanóra) összehasonlíthatatlanul érdekesebb, jobb hatásfokú, mint a klasszikus frontális osztálymunka.
Persze, a frontális tanítás már nem is lehet a modern pedagógus eszköztárának VIP helyén.
Az oktatásban bekövetkezett paradigmaváltás elengedhetetlenné teszi az IKT eszközök széles körű és folyamatos alkalmazását.
Jeles képviselője az eszköztárnak a digitális, vagy interaktív tábla.
Előnyei:
"Élő"-vé varázsolja a táblán megjelenő tartalmakat.
Akár az ujjunkkal is tudunk parancsokat adni, szerkeszteni, stb.
Számtalan anyagot találunk a világhálón egyes problémák, feladatok bemutatására.
Színes, mozgó képek, filmek segítik a megértést.
Könnyűszerrel tudjuk változtatni a tartalmat, a változtatásokat el tudjuk menteni, produktumot hozunk létre.
Könnyűszerrel megoszthatjuk egymással, távoli társainkkal a munkánk eredményeképpen elkészült dokumentumokat.
Hátrányai:
Drága.
Vigyázni kell rá, sérülékeny.
Nem mindenki ért hozzá elsőre.
Több eszköz egyidejű használata szükséges, (a feltételek nem mindenhol adottak).
A pedagógusok kis százaléka használja, macerás, stb.
Összegezve:
Egy remek eszközcsalád, amely jól együttműködik a többi IKT eszközzel, segédeszköze lehet a konnektivista tanulási folyamatának, stb.
Sajnos elég drága, amely nehezíti az elterjedését, bár vannak hordozható és lényegesen olcsóbb eszközök, de az iskolák így is nehezen szerzik be, a pedagógusok pedig egyáltalán nem tudják.
alapjaiban kívánja a változást a tanításban, szemléletváltozás nélkül nem megy.
Idő szükséges a felkészüléshez, a tanóra megtervezéséhez (ez a tábla előtti időkben is időigényes volt), hogy valóban új szemlélet szerint közelítsünk egy témához és fel is tudjuk dolgozni, nem mellékesen átadni.
2010. április 27., kedd
2010. április 25., vasárnap
Hogyan lehetne megkedveltetni a pedagógusokkal a Wikipédiát?
Ez egy nehéz kérdés.
Minden bizonnyal nem fogom megadni az egyetlen, az originális, egyetemes választ a problémára, de azért vannak javaslataim, gondolataim, amit most megosztok.
A probléma tehát az, hogy nem bíznak meg a hitelességében.
Rendben.
akkor alkossanak jobbat!
Írjanak a pedagógusok Wiki szócikkeket, és akkor minden bizonnyal nem mondják majd, hogy nem hiteles, hiszen ők maguk írták, és ők olyan munkát adnak majd ki a kezeik közül, ami megfelel az elvárásoknak.
Osszák fel maguk között a témákat, legyen felelőse mindegyiknek, és kísérjék is figyelemmel folyamatosan a témákat, ha valamelyik új információ nem helyénvaló, akkor moderálják.
Nem mindig szakmailag van probléma az egyes bejegyzésekkel, hanem ideológiai, vallási,politikai meggyőződésbeli különbségek vannak.
Ezekre fokozottan oda kell figyelni, mert minden szócikknek teljesen tárgyilagosnak kell lennie semmilyen érzelmi, ideológiai, politikai színezet nem befolyásolhatja.
Gondoljunk csak bele, hogy ezeket a diákok is olvassák, és ők még könnyebben, másképpen befolyásolhatók, ezt nem szabad megengedni.
Rá kell vennünk őket arra, hogy használják az internetet, a web, a web2 adta lehetőségeket, az interaktivitás hatalmas erejét és lehetőségét.
Ezzel talán még nem késtünk el.
Vegyük észre, hogy a mai diákok már az általános iskolától kezdve előttünk járnak (tisztelet a kivételnek) az információ beszerzése és megosztása terén, az interaktivitás egy szeletét nap-mint nap használják, igaz, hogy leginkább a közösségi oldalak chat-funkcióját, kép, video-megosztó alkalmazásait.
Sokan látogatják a Second Life nevű alkalmazást is, ami jóval túlmutat egy játék keretein.
Először is meg kell a pedagógusoknak érteni, hogy megváltozott a világ.
A hagyományos frontális óráknak kevéssé van létjogosultsága.
Interakció!
A modern technika, technológia eszközeit a tanítási-tanulási folyamatokban kamatoztatnunk kell, és ezek helyes használatát meg kell tanítanunk.
Ma egy átlagos telefon többet tud, mint régen egy számítógép.
Nem ritka a diákok között sem a komolyabb tudású "okostelefon", amelynek funkcióiról nem is mindig tudunk, kihasználni meg végképp nem tudjuk.
Fel kell nőnünk a feladathoz.
Meg kell értenünk, hogy teljesen másképp gondolkodnak a mai gyermekek, mint mi, hiszen annyival másabb a világ.
Szinte minden csatornán elérhető információk özönlenek folyamatosan rájuk, és ezzel nem nagyon tudnak mit kezdeni, néha teljesen elvesznek a dömping-szerű adathalmazban.
Nagy részük nem válik információvá, mert nem értik, nem érdekli őket, stb.
A digitális lehetőségek, eszközök olyan hatalmas erőt képviselnek, amit a tanulás-tanítás szolgálatába nem állítani vétek!
Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt a pedagógusok egy jó része tudja, és már alkalmazza is.
DE!
Az iskolai számítógépek, hálózatok, a hatalmas politikai színezetű kampányok ellenére sem ütik meg azt a színvonalat (irigyeljük a kivételt), amely alkalmas lenne arra, hogy egyidőben legalább egy osztálynyi gyerek tudjon dolgozni bizonyos hálózatokon, pl, Ning, Moodle, a facebook és twitter.
Újra kellene indítani a pedagógus-laptop programot, jó lenne bevezetni egyre több helyen az e-naplót, és még sorolhatnám.
Meg kell teremteni az alapot ahhoz, hogy a felmerülő igényeket ki tudjuk elégíteni.
Nekünk kell tanítani, akkor legalább egy (de persze jóval több) lépéssel a gyerekek előtt kell (ene) járnunk.
Amíg nem tudunk, vagy akarunk, az e-mail üzenetekre válaszolni legalább minden nap, addig nehezen tudunk az interaktivitásról hitelesen beszélni.
A WEB2 lényege az azonnali reakció, a gyorsaság, kontinenseket átívelően is.
Mennyivel egyszerűbb ilyen feltételekkel szakmai beszélgetéseket, vitákat folytatni akár az egész világon átívelően.
A gyerekeket motiválni tudnánk az érdekes animált feladatokkal, amiket nagyobb kedvvel oldanának meg, jobban ki lehetne alakítani a csoportmunkát, a közösséget, ami mind-mind segíti majd őket a az életben.
Száz szónak is egy a vége, az alapokat jól kell megadni.
Ebben nagy segítséget adhat a Wikipédia!
Írjuk meg mi, pedagógusok, hozzáértő szakemberek, és keressenek, tanuljanak a diákok a hiteles, többszörösen ellenőrzött, megbízható ismereteket tartalmazó információs bázisban!
Ez szakmailag és emberileg is kihívás, de hasznos és fontos.
Közös ügyünk kellene hogy legyen, ne csak a hangzatos szavakat halljuk, olvassuk a különböző orgánumokban, hanem legyen kézzelfogható eredménye.
A pedagógusok eddig is igyekeztek mindent megtenni a lehetőségeikhez képest, ha több lehetőségük lesz, többet tudnak majd tenni.
Ez mindannyiunk (remélhetőleg jól felfogott) érdeke.
Minden bizonnyal nem fogom megadni az egyetlen, az originális, egyetemes választ a problémára, de azért vannak javaslataim, gondolataim, amit most megosztok.
A probléma tehát az, hogy nem bíznak meg a hitelességében.
Rendben.
akkor alkossanak jobbat!
Írjanak a pedagógusok Wiki szócikkeket, és akkor minden bizonnyal nem mondják majd, hogy nem hiteles, hiszen ők maguk írták, és ők olyan munkát adnak majd ki a kezeik közül, ami megfelel az elvárásoknak.
Osszák fel maguk között a témákat, legyen felelőse mindegyiknek, és kísérjék is figyelemmel folyamatosan a témákat, ha valamelyik új információ nem helyénvaló, akkor moderálják.
Nem mindig szakmailag van probléma az egyes bejegyzésekkel, hanem ideológiai, vallási,politikai meggyőződésbeli különbségek vannak.
Ezekre fokozottan oda kell figyelni, mert minden szócikknek teljesen tárgyilagosnak kell lennie semmilyen érzelmi, ideológiai, politikai színezet nem befolyásolhatja.
Gondoljunk csak bele, hogy ezeket a diákok is olvassák, és ők még könnyebben, másképpen befolyásolhatók, ezt nem szabad megengedni.
Rá kell vennünk őket arra, hogy használják az internetet, a web, a web2 adta lehetőségeket, az interaktivitás hatalmas erejét és lehetőségét.
Ezzel talán még nem késtünk el.
Vegyük észre, hogy a mai diákok már az általános iskolától kezdve előttünk járnak (tisztelet a kivételnek) az információ beszerzése és megosztása terén, az interaktivitás egy szeletét nap-mint nap használják, igaz, hogy leginkább a közösségi oldalak chat-funkcióját, kép, video-megosztó alkalmazásait.
Sokan látogatják a Second Life nevű alkalmazást is, ami jóval túlmutat egy játék keretein.
Először is meg kell a pedagógusoknak érteni, hogy megváltozott a világ.
A hagyományos frontális óráknak kevéssé van létjogosultsága.
Interakció!
A modern technika, technológia eszközeit a tanítási-tanulási folyamatokban kamatoztatnunk kell, és ezek helyes használatát meg kell tanítanunk.
Ma egy átlagos telefon többet tud, mint régen egy számítógép.
Nem ritka a diákok között sem a komolyabb tudású "okostelefon", amelynek funkcióiról nem is mindig tudunk, kihasználni meg végképp nem tudjuk.
Fel kell nőnünk a feladathoz.
Meg kell értenünk, hogy teljesen másképp gondolkodnak a mai gyermekek, mint mi, hiszen annyival másabb a világ.
Szinte minden csatornán elérhető információk özönlenek folyamatosan rájuk, és ezzel nem nagyon tudnak mit kezdeni, néha teljesen elvesznek a dömping-szerű adathalmazban.
Nagy részük nem válik információvá, mert nem értik, nem érdekli őket, stb.
A digitális lehetőségek, eszközök olyan hatalmas erőt képviselnek, amit a tanulás-tanítás szolgálatába nem állítani vétek!
Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt a pedagógusok egy jó része tudja, és már alkalmazza is.
DE!
Az iskolai számítógépek, hálózatok, a hatalmas politikai színezetű kampányok ellenére sem ütik meg azt a színvonalat (irigyeljük a kivételt), amely alkalmas lenne arra, hogy egyidőben legalább egy osztálynyi gyerek tudjon dolgozni bizonyos hálózatokon, pl, Ning, Moodle, a facebook és twitter.
Újra kellene indítani a pedagógus-laptop programot, jó lenne bevezetni egyre több helyen az e-naplót, és még sorolhatnám.
Meg kell teremteni az alapot ahhoz, hogy a felmerülő igényeket ki tudjuk elégíteni.
Nekünk kell tanítani, akkor legalább egy (de persze jóval több) lépéssel a gyerekek előtt kell (ene) járnunk.
Amíg nem tudunk, vagy akarunk, az e-mail üzenetekre válaszolni legalább minden nap, addig nehezen tudunk az interaktivitásról hitelesen beszélni.
A WEB2 lényege az azonnali reakció, a gyorsaság, kontinenseket átívelően is.
Mennyivel egyszerűbb ilyen feltételekkel szakmai beszélgetéseket, vitákat folytatni akár az egész világon átívelően.
A gyerekeket motiválni tudnánk az érdekes animált feladatokkal, amiket nagyobb kedvvel oldanának meg, jobban ki lehetne alakítani a csoportmunkát, a közösséget, ami mind-mind segíti majd őket a az életben.
Száz szónak is egy a vége, az alapokat jól kell megadni.
Ebben nagy segítséget adhat a Wikipédia!
Írjuk meg mi, pedagógusok, hozzáértő szakemberek, és keressenek, tanuljanak a diákok a hiteles, többszörösen ellenőrzött, megbízható ismereteket tartalmazó információs bázisban!
Ez szakmailag és emberileg is kihívás, de hasznos és fontos.
Közös ügyünk kellene hogy legyen, ne csak a hangzatos szavakat halljuk, olvassuk a különböző orgánumokban, hanem legyen kézzelfogható eredménye.
A pedagógusok eddig is igyekeztek mindent megtenni a lehetőségeikhez képest, ha több lehetőségük lesz, többet tudnak majd tenni.
Ez mindannyiunk (remélhetőleg jól felfogott) érdeke.
Miért nem kedvelik a pedagógusok a Wikipedia-t? 2. rész.
Folytatom az előzőekben elkezdett, de be nem fejezett témát.
Rögtön egy érdekes link, a Pedagógusok Szakszervezete
ezen, és ezen a linken is megtalálható.
Nem véletlenül, hiszen ezzel is azt szeretnék elérni, hogy jobban megismerjék őket,ez némiképp cáfolja a felvetést, hogy esetleg nem szeretnék a Wikipédiát a pedagógusok, mert a szakszervezet nem véletlenül készítette el a saját oldalát ebben a rendszerben, bízik benne, hogy sokan rátalálnak ezen a fórumon is.
De térjünk vissza az alapfelvetéshez.
Egy 2007 novemberi cikk ad hírt arról, hogy Linda O’Connor könyvtáros, az Egyesült Államok New Jersey államában, Great Meadows városának egyik iskolájában letiltotta az iskolai könyvtár számítógépeiről a Wikipedia weboldalát.
A probléma még ma is fennáll.
Sürgős megoldást kíván, mert egyre nagyobb teret hódít az életünkben a számítógép, a web2, az IKT módszerek sokasága, az interaktivitás.
Rögtön egy érdekes link, a Pedagógusok Szakszervezete
ezen, és ezen a linken is megtalálható.
Nem véletlenül, hiszen ezzel is azt szeretnék elérni, hogy jobban megismerjék őket,ez némiképp cáfolja a felvetést, hogy esetleg nem szeretnék a Wikipédiát a pedagógusok, mert a szakszervezet nem véletlenül készítette el a saját oldalát ebben a rendszerben, bízik benne, hogy sokan rátalálnak ezen a fórumon is.
De térjünk vissza az alapfelvetéshez.
Egy 2007 novemberi cikk ad hírt arról, hogy Linda O’Connor könyvtáros, az Egyesült Államok New Jersey államában, Great Meadows városának egyik iskolájában letiltotta az iskolai könyvtár számítógépeiről a Wikipedia weboldalát.
A probléma még ma is fennáll.
Sürgős megoldást kíván, mert egyre nagyobb teret hódít az életünkben a számítógép, a web2, az IKT módszerek sokasága, az interaktivitás.
2010. április 22., csütörtök
Earth Day
Ma van a Föld napjaRemek alkalom ez arra, hogy az év további 364 napján nem eléggé odafigyelő emberek is rácsodálkozzanak arra, hogy tényleg, ezen a bolygón élünk és folyamatosan pusztítjuk.
Sajnos nem elég jó alkalom viszont arra, hogy tegyünk is komolyan és felelősen azért, hogy csökkentsük a pusztítás mértékét.
A szinte már mindenki által ismert okozatok eddig megismert okainak felsorolása messzire vezetne, és meghaladja ennek a kis bejegyzésnek a kereteit.
Inkább csodáljuk meg Földünk szépségeit, és reménykedjünk, hogy unokáink még láthatják...
Forrás
2010. április 19., hétfő
Miért nem kedvelik a pedagógusok a Wikipédia-t?
Találtam egy érdekes írást (stilszerűen egy Wiki oldalon), a Wikipédiáról.
Az írás természetesen szubjektív, de érdemes elolvasni és gondolatébresztőnek, vitaalapnak remek olvasmány.
Az írás természetesen szubjektív, de érdemes elolvasni és gondolatébresztőnek, vitaalapnak remek olvasmány.
Mi is az a Google ?
Jó régen volt, amikor még nem létezett a Google.
A mai emberek már nem is emlékeznek arra az időre, amikor indult az Internet, és nem volt még:
Facebook,
Second Life
Gmail,
IWIW,
Twitter, és
IKT,
no és Web2 sem.
A Google egy keresőként indult, de mára már egy világméretű birodalommá vált fogalom.
Szinte mindennel foglalkoznak, amivel a neten találkozhatunk, és remek szolgáltatásai vannak, és ami lényeges, egy részük ingyenes.
Jó időben imerték fel az internetes reklám fontosságát, és mára már megkerülhetetlen tényezővé vált a világon. Google AdWords,
Google AdSense
Rendkívül népszerű az ingyenes Blog-szolgáltatása, a blogspot.com, az ingyenesen elérhető térképszolgáltatása a Gooogle Maps és testvére a Google Earth, ami egy egy virtuális földgömb-program.
Hatalmas népszerűségnek örvend a YouTube videomesgosztó portál, amelyet ügyes húzással vásárolt meg.
Google-szolgáltatások összefoglalása
Keresési szolgáltatások:
Blog Search • Book Search • Catalogs • Directory • Froogle • Groups • News • Scholar • Video • YouTube • Web Search
Webes alkalmazások:
Analytics • Answers • Base • Blogger • Calendar • Docs & Spreadsheets • Finance • Gmail • Maps (Moon · Mars) • Notebook • orkut • Page Creator • Picasa Web Albums • Reader • Fordító • Wave
Számítógépes alkalmazások:
Chrome OS • Google Chrome • Google Co-op • Browser Sync • Google Desktop • Google Föld • Google SketchUp • Google Talk • Google Toolbar • Google Pack • Google Web Accelerator • Google Web Server • Hello • Picasa
Egyéb:
AdSense • AdWords • Google Labs • Google Mobile • Google Public DNS • Google Sitemaps • Google SMS • Google Trends • Zeitgeist
Jó régen volt, amikor még nem létezett a Google.
A mai emberek már nem is emlékeznek arra az időre, amikor indult az Internet, és nem volt még:
Facebook,
Second Life
Gmail,
IWIW,
Twitter, és
IKT,
no és Web2 sem.
A Google egy keresőként indult, de mára már egy világméretű birodalommá vált fogalom.
Szinte mindennel foglalkoznak, amivel a neten találkozhatunk, és remek szolgáltatásai vannak, és ami lényeges, egy részük ingyenes.
Jó időben imerték fel az internetes reklám fontosságát, és mára már megkerülhetetlen tényezővé vált a világon. Google AdWords,
Google AdSense
Rendkívül népszerű az ingyenes Blog-szolgáltatása, a blogspot.com, az ingyenesen elérhető térképszolgáltatása a Gooogle Maps és testvére a Google Earth, ami egy egy virtuális földgömb-program.
Hatalmas népszerűségnek örvend a YouTube videomesgosztó portál, amelyet ügyes húzással vásárolt meg.
Google-szolgáltatások összefoglalása
Keresési szolgáltatások:
Blog Search • Book Search • Catalogs • Directory • Froogle • Groups • News • Scholar • Video • YouTube • Web Search
Webes alkalmazások:
Analytics • Answers • Base • Blogger • Calendar • Docs & Spreadsheets • Finance • Gmail • Maps (Moon · Mars) • Notebook • orkut • Page Creator • Picasa Web Albums • Reader • Fordító • Wave
Számítógépes alkalmazások:
Chrome OS • Google Chrome • Google Co-op • Browser Sync • Google Desktop • Google Föld • Google SketchUp • Google Talk • Google Toolbar • Google Pack • Google Web Accelerator • Google Web Server • Hello • Picasa
Egyéb:
AdSense • AdWords • Google Labs • Google Mobile • Google Public DNS • Google Sitemaps • Google SMS • Google Trends • Zeitgeist
2010. április 12., hétfő
Avatarom
Avatarom repül
avatarom Superman...Ning újra
Bár jó ötletnek tartom a Second Life-ban való Ning és Moodle kísérletet, addig még sok NAND - kapu kap feszültéget...:-)
Addig marad a Ning hálózat.
Létrehozni egyet nem nehéz, azután tagokat toborozni (természetesen osztályközösségeket érdemes) és beindítani a virtualitást...:-)
Rengeteg ötlet megvalósítható ezen keresztül, nem lesznek a gyerekek, diákok a tanórai szűk időkerethez kötve, végezhetik a bejelentkezéseket és munkát, otthonról, könyvtárból, ismerőstől, iskolából, stb.
A lényeg az iteraktivitáson van, mert akkor termékeny a munka, ha egymás írásaira azonnal, vagy kis idő elteltével tudnak reflektálni, beszélgetés, szakmai, alkotó vita alakul ki, amely egyfajta szellemi múhelyként tud funkcionálni.
Remélem, hogy nem csak ideákat kergetek.
Addig marad a Ning hálózat.
Létrehozni egyet nem nehéz, azután tagokat toborozni (természetesen osztályközösségeket érdemes) és beindítani a virtualitást...:-)
Rengeteg ötlet megvalósítható ezen keresztül, nem lesznek a gyerekek, diákok a tanórai szűk időkerethez kötve, végezhetik a bejelentkezéseket és munkát, otthonról, könyvtárból, ismerőstől, iskolából, stb.
A lényeg az iteraktivitáson van, mert akkor termékeny a munka, ha egymás írásaira azonnal, vagy kis idő elteltével tudnak reflektálni, beszélgetés, szakmai, alkotó vita alakul ki, amely egyfajta szellemi múhelyként tud funkcionálni.
Remélem, hogy nem csak ideákat kergetek.
"Szekond.Lájf" 2.
Megtörtént.
Regisztráltam egy avatart a Second Life rendszerben.
Még nem sok időm volt bebarangolni a szűkebb környezetemet, távolabbra pedig egyáltalán nem jutottam.
Hallomásból tudom, hogy elég nagy "magyar kolónia" van egyes régiókban, alkalomadtám majd rákeresek.
Az azonban már most is jól látszik, hogy ide idő kell, de rengeteg.
A kérdés az, hogy megéri-e?
Nekem személy szerint egy jó könyv olvasása örömet okoz, ráadásul tanulhatok is belőle.
Ebből vajon profitálhatok-e?
Mi a különbség a Second Life és a Sims között?
A Sims is egy virtuális világ, építem az otthonomat, gondoskodom a családomról, ismerkedem, élek, dolgozom, miegymás.
Órákat töltenek el a tinik csak azzal, hogy a za avatarjukat csinosítgassák, és akkor még ki sem léptek a házból.
Az tény, hogy ez egy zárt játék, túl sok mozgásterünk abból a tekintetben nincs, hogy interaktíve real-time kommunikáljunk embertársainkkal a világ bármely tájékán.
A Second Life más.
Itt, aki éppen online van, az elvileg kommunikálhat egymással, aktív közösségi életet is élhet, persze ehhez gyakorlat, és ismerettség kell, de máshoz is, így ez nem extra követelmény.
Az alábbi linken talált japán hölgy oldala érdekes, meglepő alkalmazásokat és ötleteket láthatunk online oktatási témákban, páldául a kémia óra remek.
Jó ötletnek tartom, hogy a rendszerben bent lévők nem csupán "céltalanul" lődörögnek, hanem ismereteket is felcsipegethetnek, játékos formában.
Egy gondolat fogalmazódott meg bennem hirtelen, mi lenne akkor, ha a Second Life rendszerében szerveznék Moodle, illetve Ning hálózatot?
Tehát azon túl, hogy egy virtuális világba helyezem át saját magam egy avatar segítségével, ott is, hasonlóan a monitor túloldalához, közösségi, IKT és WEB2-es módszereket bevezetve, megszervezve, használva, terjesztve, oktatva próbálnék meg (persze remélhetőleg széles támogatói bázissal) e-learning környezetet megvalósítani.
Na, rohanok ezt az ötletet azonnal levédetem...
Regisztráltam egy avatart a Second Life rendszerben.
Még nem sok időm volt bebarangolni a szűkebb környezetemet, távolabbra pedig egyáltalán nem jutottam.
Hallomásból tudom, hogy elég nagy "magyar kolónia" van egyes régiókban, alkalomadtám majd rákeresek.
Az azonban már most is jól látszik, hogy ide idő kell, de rengeteg.
A kérdés az, hogy megéri-e?
Nekem személy szerint egy jó könyv olvasása örömet okoz, ráadásul tanulhatok is belőle.
Ebből vajon profitálhatok-e?
Mi a különbség a Second Life és a Sims között?
A Sims is egy virtuális világ, építem az otthonomat, gondoskodom a családomról, ismerkedem, élek, dolgozom, miegymás.
Órákat töltenek el a tinik csak azzal, hogy a za avatarjukat csinosítgassák, és akkor még ki sem léptek a házból.
Az tény, hogy ez egy zárt játék, túl sok mozgásterünk abból a tekintetben nincs, hogy interaktíve real-time kommunikáljunk embertársainkkal a világ bármely tájékán.
A Second Life más.
Itt, aki éppen online van, az elvileg kommunikálhat egymással, aktív közösségi életet is élhet, persze ehhez gyakorlat, és ismerettség kell, de máshoz is, így ez nem extra követelmény.
Az alábbi linken talált japán hölgy oldala érdekes, meglepő alkalmazásokat és ötleteket láthatunk online oktatási témákban, páldául a kémia óra remek.
Jó ötletnek tartom, hogy a rendszerben bent lévők nem csupán "céltalanul" lődörögnek, hanem ismereteket is felcsipegethetnek, játékos formában.
Egy gondolat fogalmazódott meg bennem hirtelen, mi lenne akkor, ha a Second Life rendszerében szerveznék Moodle, illetve Ning hálózatot?
Tehát azon túl, hogy egy virtuális világba helyezem át saját magam egy avatar segítségével, ott is, hasonlóan a monitor túloldalához, közösségi, IKT és WEB2-es módszereket bevezetve, megszervezve, használva, terjesztve, oktatva próbálnék meg (persze remélhetőleg széles támogatói bázissal) e-learning környezetet megvalósítani.
Na, rohanok ezt az ötletet azonnal levédetem...
"Szekond.Lájf"
Mi is ez a "játék" ?
Játék-e egyáltalán?
Játék-e egyáltalán?
A Second Life egy olyan 3D-s virtuális világ, amelyet teljes mértékben az ott lakók építettek és alakítottak ki. A 2003. évi bevezetés óta ez a társadalom jelentősen növekszik, mely mára elérte a többmilliós lélekszámot. A lakók a föld szinte összes részén megtalálhatók.Forrás
* E világba történő belépéssel egy hatalmas digitális kontinens tárul a szemed elé megszámlálhatatlan lehetőséggel, mely során kapcsolatot teremthetsz más lakókkal, szórakozhatsz, tapasztalatot szerezhetsz és új lehetőségeket fedezhetsz fel, ahol lehetőséged van saját otthont és üzletet is kialakítani.
* Környezetedben találkozhatsz társaiddal, akikkel üzletelhetsz és ezáltal jövedelemhez is juthatsz. Ez a kereskedelem a Second Life belső világában zajlik, ahol a hivatalos devizanem a Linden dollár, amely átváltható USD-re.
Ning vs. Moodle 2.
Az előzőből kimaradt a "vs" most pótolom.
Tulajdonképpen csak a Mooodle-t elemezgettem.
Elöljáróban egy link, amely a "Modern Eszközök a pedagógiában" című Ning hálózat egy része, saját lapom címe.
A Ning a Moodle-hoz képest szabadabb, rosszul értelmezve szabadosabb is.
Ez nem negatív kritika természetesen, csak megállapítás. Számomra közelebb áll a mai divatos "webkettes" trendhez.
A blogolás, kép- illetve videó-feltöltés a nagy népszerűségnek örvendő közösségi portálok hangulatát idézi, így nem nagy a váltás, és nem idegenkedhetnek a mai kor diákjai a használatuktól, hiszen gyakorlatilag nem kell itt sem mást csinálni, mint megosztani, csevegni, stb.
Persze kissé mégis más, nem csupán szórakozás, hanem tanulás, információátadás lenne a célja, erősen építve a közösségekre.
Egymással interaktívan tudnak érintkezni a diákok, felhasználók, és azonnali üzenetekben oszthatják meg egymással a véleményüket, tapasztalataikat, kérhetnek segítséget, stb.
Egy-egy céltudatosan kialakított hálózat kiváló tere lehet egy adott téma boncolgatásához, a web2 számtalan lehetőségét kihasználva, könnyed stílusban, egyszerűen, és így nagyobb hatékonysággal.
A Ning rendszer lényegét tulajdonképpen azonnal, vagy percek alatt átláthatja az is, aki még nem ismeri, ezért hamar a használatba is veszi, gyarapítva így a felhasználók táborát.
Pontosan ezért érzem közelebb a fiatalokhoz a Ning hálózatot.
Könnyedén tudok létrehozni egy saját hálózatot, ahová egy adott diákcsoportnak van csak jogosultsága belépni, így a feladatokat célzottan tudom megfogalmazni és mindenki számára elérhetővé tenni.
mivel az átlagos tanítási órák általában kevésnek bizonyulnak a különböző projektek végrehajtására, így a diákok otthonról is hozzátehetnek a projekt sikeréhez.
Tulajdonképpen csak a Mooodle-t elemezgettem.
Elöljáróban egy link, amely a "Modern Eszközök a pedagógiában" című Ning hálózat egy része, saját lapom címe.
A Ning a Moodle-hoz képest szabadabb, rosszul értelmezve szabadosabb is.
Ez nem negatív kritika természetesen, csak megállapítás. Számomra közelebb áll a mai divatos "webkettes" trendhez.
A blogolás, kép- illetve videó-feltöltés a nagy népszerűségnek örvendő közösségi portálok hangulatát idézi, így nem nagy a váltás, és nem idegenkedhetnek a mai kor diákjai a használatuktól, hiszen gyakorlatilag nem kell itt sem mást csinálni, mint megosztani, csevegni, stb.
Persze kissé mégis más, nem csupán szórakozás, hanem tanulás, információátadás lenne a célja, erősen építve a közösségekre.
Egymással interaktívan tudnak érintkezni a diákok, felhasználók, és azonnali üzenetekben oszthatják meg egymással a véleményüket, tapasztalataikat, kérhetnek segítséget, stb.
Egy-egy céltudatosan kialakított hálózat kiváló tere lehet egy adott téma boncolgatásához, a web2 számtalan lehetőségét kihasználva, könnyed stílusban, egyszerűen, és így nagyobb hatékonysággal.
A Ning rendszer lényegét tulajdonképpen azonnal, vagy percek alatt átláthatja az is, aki még nem ismeri, ezért hamar a használatba is veszi, gyarapítva így a felhasználók táborát.
Pontosan ezért érzem közelebb a fiatalokhoz a Ning hálózatot.
Könnyedén tudok létrehozni egy saját hálózatot, ahová egy adott diákcsoportnak van csak jogosultsága belépni, így a feladatokat célzottan tudom megfogalmazni és mindenki számára elérhetővé tenni.
mivel az átlagos tanítási órák általában kevésnek bizonyulnak a különböző projektek végrehajtására, így a diákok otthonról is hozzátehetnek a projekt sikeréhez.
2010. április 11., vasárnap
Ning vs. Moodle 1.
Nézzük a Moodle-t.
Mi is a Moodle?
Ez mind szép és jó, azonban elsőre a rendszer kissé bonyolult.
Szükség van egy szerverre, oda kell telepíteni, és onnan szolgálja majd ki a felhasználókat (ez ma már nem lehet akkora probléma, mint akár 5-10 éve, de érteni kell a telepítéshez, tehát nem árt a rendszergazdai segítség).)
Természetesen a felhasználók szempontjából ez érdektelen, hiszen ők nem tudnak erről, illetve nem szükséges tudniuk, mert ők "csupán" használják a rendszert.
A rendszer pedig jól működik.
Persze kell némi idő, amíg kitanuljuk a csínját-bínját, de érdemes.
alapvető infrastrukturális háttér nélkül viszont ez sem működőképes. Mint amikor SDT-t böngészve az osztály csak malmozik, mert a teremben lévő tanulók nem tudnak az alacsony sávszélesség mellett (miatt) egyszerre rákapcsolódni a keresett, használni kívánt oldalra.
Nem beszélve arról, hogy kell pár elszánt tanár, aki hajlandó tartalommal megtölteni a keretet, ami elég kiindulási alap lehet egy tanulási, kommunikációs folyamathoz.
Persze ehhez elég sok idő szükséges, ami valószínűleg nem lesz beépíthető a napi iskolai munkába a jelen közoktatási állapotok szerint. Marad tehát a lelkesedésből majd éjjel, és a családtól ellopott időkben való tanulás, ismerkedés és fejlesztés a rendszerrel való zökkenőmentes munka érdekében.
a diákokkal pedig megtanítani a kissé kötött rendszer jellemzőit és viszonylag hamar megtanítani őket a használatra, hogy minél több órán és feladat, projekt során tudják alkalmazni a web adta lehetőségeket és eszközöket.
Mi is a Moodle?
A Moodle-projekt középpontjában az oktatók tanítást kezelő és támogató eszközökkel való ellátása áll, ugyanakkor a Moodle igen sokféleképpen használható:Forrás
* a Moodle egyformán használható akár több ezer tanuló oktatására, akár egy általános iskolában, vagy akár a pedagógiát hobbiként űző amatőr számítógépén.
* A programot számos intézményben működtetik teljesen online kurzusok megtartására, mások csak a tantermi oktatás kiegészítésére (vegyes oktatásra) használják.
* Sok felhasználó előszeretettel támaszkodik a beépített tevékenységekre (pl. fórumok, adatbázis és wikik), melyek révén egy-egy témakörben összedolgozó tanuló közösségeket alakítanak ki (a szociális konstruktivista pedagógia szellemében), mások a Moodle-t elsősorban az ismeretanyag (pl. standard SCORM-csomagok formájában való) átadására, valamint felméréseken és teszteken keresztül az ismeretanyag elsajátításának ellenőrzésére használják.
Ez mind szép és jó, azonban elsőre a rendszer kissé bonyolult.
Szükség van egy szerverre, oda kell telepíteni, és onnan szolgálja majd ki a felhasználókat (ez ma már nem lehet akkora probléma, mint akár 5-10 éve, de érteni kell a telepítéshez, tehát nem árt a rendszergazdai segítség).)
Természetesen a felhasználók szempontjából ez érdektelen, hiszen ők nem tudnak erről, illetve nem szükséges tudniuk, mert ők "csupán" használják a rendszert.
A rendszer pedig jól működik.
Persze kell némi idő, amíg kitanuljuk a csínját-bínját, de érdemes.
alapvető infrastrukturális háttér nélkül viszont ez sem működőképes. Mint amikor SDT-t böngészve az osztály csak malmozik, mert a teremben lévő tanulók nem tudnak az alacsony sávszélesség mellett (miatt) egyszerre rákapcsolódni a keresett, használni kívánt oldalra.
Nem beszélve arról, hogy kell pár elszánt tanár, aki hajlandó tartalommal megtölteni a keretet, ami elég kiindulási alap lehet egy tanulási, kommunikációs folyamathoz.
Persze ehhez elég sok idő szükséges, ami valószínűleg nem lesz beépíthető a napi iskolai munkába a jelen közoktatási állapotok szerint. Marad tehát a lelkesedésből majd éjjel, és a családtól ellopott időkben való tanulás, ismerkedés és fejlesztés a rendszerrel való zökkenőmentes munka érdekében.
a diákokkal pedig megtanítani a kissé kötött rendszer jellemzőit és viszonylag hamar megtanítani őket a használatra, hogy minél több órán és feladat, projekt során tudják alkalmazni a web adta lehetőségeket és eszközöket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
RSS
Bejegyzések
Megjegyzések
