Olvasónapló
Figula Erika Új Pedagógia Szemlében megjelent,
A tanár -diák kapcsolatban szerepet játszó személyiségtulajdonságok című írásából.
Előzmények az előző bejegyzésből: Az írás azt kutatja és mutatja be, hogy miként vélekedik a tanár illetve diák az interperszonális kapcsolatokban való ideális tulajdonságokat.
Kicsit beleásom magam és folytatom.
Találtam egy
cikket a sulineten a tanár személyiségjegyeiről, illetve az elvárásokról velük szemben:
A cikk szerint a három legfontosabb tényező sorrendben:
- szaktárgyi tudás
- általános műveltség
- szakmai (pedagógiai) ismeretek, képességek, jártasságok
Figula Erika cikke szerint is a szakma a következő személyiségtulajdonságokat tartja fontosnak:
- reális énkép, reálism önismeret
- önbizalom, önbecsülés
- hitelesség, kongruencia
- magas fokú elkötelezettség és felelősségtudat
- nyitottság, nyíltság mások iránt
- emberszeretet, gyermekszeretet
- tolerancia
- szociális érzékenység
- szuggesztivitás
- fegyelem, önfegyelem
- kritikai, önkritikai érzék
Ezek a tulajdonságok azonban nehezen értelmezhetőek, és túl általánosak, ráadásul gyakorlatilag egzakt módon nem mérhetőek.
A folytatásMi is a probléma?A tulajdonságlista egy konkrét vizsgálat szintjén nem releváns.
Miért?A pedagógusszerep lényege, hogy a folyamat interperszonális térben zajlik.
Ebből következik, hogy főként azokat a jellemző tulajdonságokat kellene kiemelni, amelyek interperszonális kapcsolatban a hatékony személyiség ismérvei közé tartoznak. Nem tulajdonságlistát kell gyűjteni, hanem típusalkotással meghatározni az adott helyzetekben való közreműködését, annak hatékonyságát, és így visszajelzést is adni a későbbiekre.
Figula Erika egy ilyen
típusalkotási kísérletet mutat be.
A kísérlet kiindulópontja egy fontos kérdés:
Hogyan értelmezik interperszonális helyzetekben a tulajdonságokat a pedagógusok és pedagógusjelöltek.
A típusmeghatározás során az a döntő, hogy interperszonális helyzetekben mely viselkedésformák, tulajdonságok a fontosak, illetve melyek nem.
A vizsgálat nem a jó és a rossz kategóriákba való besorolást tartotta fontosnak.
Az a lényeg, hogy a tanáriviselkedés mennyire tud alkalmazkodni, mennyire tudja a pozitív viselkedési mintákból adódó előnyöket kihasználni, a negatívból adódó hátrányokat pedig kiküszöbölni.
Ehhez a tanári szerep viselkedést befolyásoló tulajdonságpreferenciáit kell feltárni.
A vizsgálat módszereAlapvető kérdés volt, hogy mennyiben tér el egy már legalább öt éve a pályán lévő aktív pedagógus és a pedagóguspályára készülő főiskolai hallgató értékítélete a fontosnak tartott tulajdonságjegyeket illetőleg.
A vizsgálat a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán és 6 Szabolcs-Szatmár Bereg megyei általános iskolában zajlott 229 főiskola hallgató és 117 gyakorló pedagógus részvételével.
72:28 volt a nők-férfiak aránya, az országos átlaggal közel azonos.
A tanár személyisége szempontjából fontosnak, az interperszonális magatartás szempontjából ideálisnak tartott értékek feltárását tűzték ki célul a gyakorló pedagógusok és a főiskolai hallgatók összehasonlításában.
Az elemzéshez különválasztották a Leary-tulajdonságlista pozitív, negatív és semleges tulajdonságait. Megfigyelték az egyes csoportokban szereplő tulajdonságok mentén az összminta eloszlását. Az eloszlásokat hisztogramokon ábrázolták.
A Leary-tipológia lehetőséget ad arra, hogy a tanár-diák között megnyilvánuló, interperszonális magatartás e szintjét az általa szerkesztett tulajdonságlistával feltárjuk. A kérdőív 128 tulajdonságot foglal magában. A vizsgálati személyek feladata volt a kérdőívben szereplő személyiségtulajdonságok fontosságának megítélése a tanár személyisége szempontjából. Egy megadott kétpólusú szakasz (nem fontos–fontos) mentén fejezhették ki véleményüket. Minél inkább a jobb oldali végponthoz közelítettek, annál fontosabbnak tartották a megadott tulajdonságot.
A vizsgálat eredményeiA pozitív tulajdonságok tekintetében – pl. „kedves és biztató” – a hisztogramon látható, hogy a vizsgálati személyek egyértelműen fontosnak tartják az adott tulajdonságot, mivel a jobb oldali végponthoz közelítettek inkább.
A „kedves és biztató” változó hisztogramja
Semleges tulajdonságok esetén – pl. „ha szüksége van rá, panaszt emel” – a hisztogram vegyes képet mutat. Ez azt tükrözi, hogy a semleges tulajdonság esetén nagyon megoszlanak a vélemények a fontosság tekintetében.
„Ha szükség van rá, panaszt emel”
A negatív tulajdonságokat elemezve feltűnő eredményt kaptak. Például a „gerinctelen” tulajdonság esetében a hisztogramon jellegzetes hármas csoportosulás látható. A vizsgálati személyek kb. kétharmada egyáltalán nem tartja fontosnak az adott negatív tulajdonságot, míg egyharmad kb. fele-fele arányban középre húz, illetve nagyon fontosnak tartja.
A „gerinctelen” változó hisztogramja
Az összes negatív tulajdonság esetében hasonló jellegzetességet mutat a minta. Az igen erőteljesen negatív tulajdonságot a minta egyik része nagyon fontosnak, meghatározónak tartja a tanár személyisége szempontjából abban az értelemben, hogyha jelen van az adott tulajdonság, az rossz irányban befolyásolja a tanár-diák kapcsolatot. A minta másik része egyáltalán nem tartja fontosnak abban az értelemben, hogy az a negatív tulajdonság ne legyen a pedagógus sajátja (ezt utóvizsgálati eredményeik is alátámasztották).
Az eloszlások alapján megállapították, hogy két szélsőséges értéket adó csoportot lehet elkülöníteni. A pozitív tulajdonságokat mindenki egyformán ítéli meg. Azonban a negatív tulajdonságok esetében markánssá vált az összminta kétpólusú (nem fontos–fontos) eloszlása. Ezekre klaszter-analízist végeztek annak megállapítására, hogy a két pólus ugyanazon emberek értékítéletei alapján jön-e létre, és azt kapták, hogy minden esetben ugyanazon emberek csoportja vált ketté.
Tehát a vizsgált minta megoszlása valóban kétféle megközelítési, feldolgozási módot, egyfajta kognitív stílust takar. Az egyik csoportba azok a személyek tartoznak, akik a tanári személyiségtulajdonság megítélésében a negatív tulajdonságokkal nem számolnak (nem tartják fontosnak), tehát a negatív tulajdonságok elhárítása jellemzi őket (hárítók).
A másik csoportba azok a személyek tartoznak, akik a negatív tulajdonságokkal számolnak (igen fontosnak tartják), a negatív jelentésű információk befogadására, ezek felerősítésére hajlamosak (közelítők).
A személyek konzisztens választendenciáit olyan kontinuum mentén jellemezhetők, melynek két végpontja képviseli az elkerülés és a kiélezés formáit. Feltételezhető, hogy itt a negatív élmények, negatív tulajdonságok elhárítására vagy felerősítésére való hajlam s ennek megnyilvánulása az észlelésben mint a személyiség egyik alapvető dimenziója jelenik meg.
A represszív tanár a veszélyjeleket perceptuálisan elhárítja, jellemző rá a szeretetteljes interakciók keresése, illetve konstruktív megoldáskeresés szeretetteljes együttműködésben. Interperszonális viselkedésének sajátja, hogy negatív impulzusait elhárítja, dependens interperszonális attitűd és az agresszióelfojtás jellemzi. A tekintélyelvűség a negatív tulajdonságok elhárítása, pozitív énkép, szociabilitás, jó közérzet, önkontroll, tolerancia jellemzi. Túlbecsüli a pozitív, lebecsüli a negatív tulajdonságokat.
A szenzitív típusú tanárra jellemző a veszélyhelyzetekre való felkészülés, beállítódás, a represszív elkerülő attitűdjével ellentétben a közelítő attitűd, s ezzel együtt a negatív emocionális-motivációs rendszerek működésdominanciája (KULCSÁR ZS. 1981).
Tehát a negatív érzelmi jelentésű információk befogadására, felerősítésére való hajlam jellemzi őket. Az irodalom szerint rossz szociabilitás, intolerancia, nonkonformitás is jellemzi ezt a személyiségdimenziót. A dominanciát, irányítást, vezetést magában foglaló tulajdonságokat, értékeket hangsúlyozzák.
Feltételezték, hogy vizsgálati mintákban a represszivitás-szenzitivitás nem mint merev személyiségdimenzió, hanem mint kognitív stílus jelenik meg, és attitűdként játszik szerepet az értékek megítélésében.
Nem az eredeti hipotézis szerint különültek el a vizsgálati minták (nem a főiskolai hallgatók és a pedagógusok mentén), ezért megvizsgálták, hogy az alminták hogyan válnak szét a fenti megközelítési mód szerint.
A vizsgálat eddigi eredménye alapján feltételezhető, hogy a főiskolai hallgatók és a pedagógusok személyiségpreferenciája – akár az ideális tanár személyiségtulajdonságaira, akár a tanár-diák kapcsolatra vonatkozóan – inkább személyiség- és kognitívstílus-függő, mintsem szerepfüggő.
Feltételezték, hogy a pedagóguspályát inkább a represszív személyiségvonással rendelkező emberek választják. ezt azzal indokloták, hogy avizsgálati minta nagy része (63,9%-a) a represszív személyiségűek csoportjába, kisebb része (14,6%-a) a szenzitív csoportba esett, de eredményeink, miszerint bizonyos attitűddel, személyiségjeggyel rendelkező emberek választják a pedagóguspályát, csak feltételezésre adnak lehetőséget. Ennek bizonyítására jelenlegi vizsgálatuk keretei nem adtak lehetőséget.
A dolgozat végén a jövőre vonatkozva azt írja Figula Erika, hogy a tervezik a vizsgálatuk eredményeinek alátámasztását, a represszivitást-szenzitivitást mérő személyiségvizsgáló kérdőívvel, a pedagógusképzésben ugyanis fontos számolni a személyiségvonásokkal. Ennek függvényében kellene nevelni a hallgatót a tanár-diák interakcióra, finomítani az oktatást, hiszen mindkét típusnak vannak előnyei és hátrányai, melyeket önismereti, énképerősítő szakmai programok során lehet tudatosítani a pedagógusokban és a pedagógusjelöltekben.
A következő irodalomjegyzéket használta fel Figula Erika:ADELSON, J.: A tanár mint modell. Pedagógiai Szociálpszichológia. 1976, Gondolat.
ALLPORT, W.: A személyiség alakulása. Bp., 1980, Gondolat
ARGYL, M: Social interaction. Tavistock publikations, Bristol, 1980.
G. DONÁTH BLANKA: A tanár-diák kapcsolatról. Bp., 1977, Tankönyvkiadó.
GERÉB GYÖRGY: A pedagógusszemélyiség néhány pszichológiai aspektusa. Módszertani Közlemények, 1982.
GORDON, T.: A tanári hatékonyság fejlesztése. Bp., 1989, Gondolat.
HEGEDŰS T. ANDRÁS: A nevelővé válás. Bp., 1988, Tankönyvkiadó.
KÓSÁNÉ ORMAI VERA: A pedagógus. Bp., 1980, Tankönyvkiadó.
KULCSÁR ZSUZSA: Személyiségpszichológia. Bp., 1981, Tankönyvkiadó.
Bejegyzések
